A Budapest Jazz Club házi nagyzenekara Magyarország legkiválóbb zenészeiből alakult, vezetője Csizmadia Dávid trombitás. Repertoárjukon a leghíresebb, eredeti big band hangszerelésű darabok szerepelnek, és ahogy az ezen az esten is hallható lesz, céljuk, hogy olyan műveket szólaltassanak meg, melyeket Magyarországon nem vagy csak ritkán játszanak, illetve olyan szólisták működjenek közre koncertjeiken, akik szintén nem szerepeltek még hazánkban nagyzenekari kísérettel. Az együttes rövid fennállása ellenére is sikeresen alakította ki saját zeneiségét, melyet a széles dinamikai tartomány, a virtuozitás és az autentikus hangzás jellemez. Olyan szólistákkal dolgoztak már együtt, mint Ryan Quigley, Malek Andrea, Micheller Myrtill és Szakcsi Lakatos Béla.
A neves szólisták sora ezúttal (szeptember 1-én a Bartók Nemzeti Hangversenyteremben) Gunhild Carling multiinstrumentalista nevével bővül. A svéd muzsikus ugyanolyan könnyedséggel játszik trombitán és harsonán, mint dudán, furulyán vagy éppen hárfán. E készségeit gyakran kamatoztatja akár egyetlen dalba sűrítve is, néha kiegészítve ének- vagy sztepptánctudásának megcsillogtatásával. Saját big bandjével többször szerepelt a svéd királyi udvar ünnepségein, köztük XVI. Károly Gusztáv svéd király hetvenedik születésnapján. Nevét a legtöbben azonban a Scott Bradlee's Postmodern Jukeboxból, az elmúlt évtizedek popslágereit swing stílusban feldolgozó „one woman band”, azaz egyszemélyes zenekar projektjéből ismerhetik.
Hetedik albumát adta ki nemrégiben Diane Moser zongorista/zeneszerző. A Birdsongs fő érdekessége, hogy a rajta hallható dalokat valóban az énekes madarak dalolása inspirálta. Az új lemezen Anton Denner hallható fuvolán és piccolón, Ken Filiano pedig bőgőzik. A CD kilenc dalából hét saját szerzemény. Moser már korábban bemutatta a lemez anyagának részleteit különböző koncerteken, a legkülönbözőbb felállásokban a szóló zongorától a nagyzenekarig.
Április 16-án rövid betegséget követően elhunyt Allan Holdsworth brit jazzgitáros. Hetvenéves volt. A villámgyors, bravúros technikájú Holdsworth legismertebb felvételeit Jean-Luc Pontyval, illetve a Soft Machine zenekarral és a New Tony Williams Lifetime-mal készítette. Saját nevén kiadott albumok is öregbítették hírnevét. Egy sor neves rock- és jazzgitáros mondja fő ihletőjének: Eric Johnson, Alex Lifeson, Stanley Jordan és Eddie Van Halen. Holdsworth szaxofonos szeretett volna lenni, mindenekelőtt John Coltrane legato frazeálása hatására, de a családjának nem volt elég pénze hangszerre. Végül egyik nagybátyjától kapott ajándékba egy akusztikus gitárt, ezen kezdte később kidolgozni egyedi, balkezes technikáját, amellyel hosszú, fúvósókéra emlékeztető passzázsokat volt képes játszani. Az 1970-es években előbb a Nucleusban és a Tempestben, majd a Soft Machine-ban játszott. Tony Williams 1975-ben szerződtette. Első saját lemezét 1976-ban készítette Velvet Darkness címmel a CTI részére. Holdsworth legaktívabb évtizede a 80-as volt, de később is számos lemezen lehetett hallani játékát.
Tizenharmadik évéhez érkezett a NYC Winter Jazzfest. A 2017-ben január 5-10. között megrendezendő fesztiválon több mint 150 zenekar vesz részt, vagyis a fellépő muzsikusok száma meghaladja az 500-at! A hangversenyek 14 különböző színpadon zajlanak majd Manhattan belvárosában. A januári programot Pharoah Sanders zenekara nyitja, melyben Shabaka Hutchings brit szaxofonos és dél-afrikai muzsikusok vesznek részt. A fesztivál egyik fő attrakciója Andrew Cyrille dobos lesz, aki duókoncerttel kedveskedik a hallgatóknak.