A HBO tévécsatorna néhány héttel ezelőtt mutatta be Queen Latifah főszereplésével a Bessie Smith életéről szóló új filmet. A legendás jazz- és bluesénekes életében nem is álmodhatott országos sikerről. 1937-ben halt meg, még azelőtt, hogy a jazzújságírás speciális zsurnaliszta tevékenységként elterjedt volna Amerikában. Smith halálakor mintegy 160 felvételt és egy zenés filmet hagyott az utókorra. Feljegyzéseket nem készített, naplót sem vezetett. Először a Columbia Records irányította rá a figyelmet 1940-ben, az első reissue-programjuk keretében. John Hammond és George Avakian producer érdeme, hogy Smith életműve reflektorfénybe került. Ő énekelt a négy Hot Jazz Classics lemez egyikén. Az énekesnő kanonizálása újabb – döntő – stádiumba jutott tíz évvel később, amikor Avakian LP-formátumban is közzétette a dalait. 1960-ban Edward Albee drámát írt Smithről (The Death of Bessie Smith): e mű alapja az az 1937-ből származó pletyka volt, miszerint déli rasszisták tudatosan elmulasztottak időben orvosi segítséget nyújtani az autóbalesetet szenvedett néger énekesnőnek. A pletykát a DownBeat 1957. október 17-i számában cáfolta meg George Hoefer.