Április 27-én este 6-kor jazzesztétikai előadást hallgathatnak meg az érdeklődők a BMC könyvtárában. Karap Zoltán zeneesztéta előadásának címe: A jazz-szubjektum kritikája – régen és ma. Theodor W. Adorno a zeneesztétika történetének talán legnagyobb erejű bírálatát zúdította a könnyűzenére, beleértve a jazzt is. Állításai provokatívak, pesszimisták, a szórakoztató iparra vonatkozó jóslatai pedig egyenesen apokaliptikusak. Bár manapság hajlamosak vagyunk mosolyogni a múlt század jazztől való félelmén, érdemes időnként feleleveníteni és mérlegelni a korabeli esztétikai reflexiókat. Adorno vitathatatlan érdeme hogy a jazz zenei matériája és a jazz emberképe között olyan összefüggésekre mutatott rá, melyek ismerete a társadalomfilozófiai, a zenetörténeti, a szociológiai vagy épp pszichoanalitikus érdeklődésű olvasó számára is izgalmas kérdéseket vethetnek fel. Az előadás célja, hogy egy tágabb eszmetörténeti perspektíva segítségével rekonstruáljuk Adorno jazz-szubjektumának portréját, illetve fontolóra vegyük a hozzá kapcsolódó kritika jelenkori érvényességét.