Egy szabadúszó író, Duncan Heining jegyzi a nemrégiben megjelent Trad Dads, Dirty Boppers, and Free Fusioneers: British Jazz, 1960-1975 című hiánypótló könyvet. A közel 500 lapos áttekintés borítóján természetesen a Ronnie Scott’s klub, a legnevesebb londoni jazz-főhadiszállás képe látható. Heining célja, hogy az angol társadalom néhány évtizeddel ezelőtti fejlődéstörténetébe ágyazza bele a jazzt, mint zenei, kulturális és gazdasági jelenséget. A szerző komparatív módszert is alkalmaz, mielőtt kideríti: a brit jazz fejlődése sajátos utat járt be, amely egyaránt eltér a kontinentális és az amerikai fejlődési modelltől. Egyben azt is meggyőző érvekkel támasztja alá, hogy a brit jazz a 60-as években és a 70-es évek első felében semmiképp se tekinthető az amerikai minták utánzásának, önelvű fejlődési utat járt be saját zenei nyelvvel és értékrendszerrel. A kötet tizenegyedik fejezete teljes egészében a brit free jazz történetét tárgyalja, talán ez tekinthető a könyv legizgalmasabb részének, de a tizedik fejezetben tárgyalt problémák – drogfogyasztás és rasszizmus, illetve a mássággal szembeni türelem – szintén sok olvasót érdekelhetnek.
Robert Randolph steelgitár-virtuóz leszerződött a Blue Note kiadóhoz. Nyáron jelenteti meg első lemezét a nagyhírű lemezkiadónál. Korábbi lemezét (We Walk This Road) 2010-ben publikálta. Randolph nyári lemezén állandó zenekara, a Family Band lesz hallható, Marcus Randolph, Danyel Morgan és Lenesha Randolph közreműködésével. A családi zenekart Brett Haas és Carlos Santana gitáros, valamint Trombone Shorty egészíti ki.
Épp tíz éve történt, hogy Carla Bruni énekesnő francia nyelvű Quelqu'un m'a dit című lemeze aranylemez lett Olaszországban, kétszeres platinalemez Franciaországban, platinalemez Belgiumban és aranylemez Svájcban. Az énekesnőt eredetileg Carla Gilberta Bruni Tedeschinek hívták, és Torinóban született 1967-ben. Tíz éven át manöken volt, csak utána kezdett zenével foglalkozni. A volt francia köztársasági elnök Nicolas Sarkozy felesége. 2003-ban, vagyis az említett sikerlemez megjelenésének évében Bruni a Victoire de la musique francia zenei versenyen az év előadónője lett.
A SESAC előadóművészek szervezete nyolcadik alkalommal rendezte villásreggelivel egybekötött díjátadó ünnepségét és koncertjét 2012 legjobb jazzelőadói és jazzlemezei tiszteletére. Díjban részesült Robert Glasper Black Radio, Vijay Iyer Accelerando, Cassandra Wilson’s Another Country és Tom Harrell Number Five című lemeze. Szintén díjban részesült Joe Alterman, Bob Baldwin, Bruce Barth, Chris Dave, Yelena Eckemoff, Orrin Evans, Drew Gress, Jeremy Pelt, E.J. Strickland, Bobbi “Funkee Boy” Tammaro és Matt Wilson. A díjátadó rendezvényt a New York-i Jazz Standard klubban tartották. Fellépett Matt Wilson, Ben Allison, Orrin Evans, Michael Blake és Jeremy Pelt.
A 2013-as torontói Luminato Festival arról is nevezetes lesz, hogy itt ünneplik meg egy hangverseny keretében Joni Mitchell nyolcszoros Grammy-díjas énekesnő hetvenedik születésnapját. Az ünnepi session-együttest Brian Blade dobos irányítja. A zenekar tagja lesz
Glen Hansard, Rufus Wainwright, Bill Frisell és Jon Cowherd, valamint Melvin Butler, Jeff Haynes, Mark Isham, Chris Thomas és Marvin Sewell. Az arrangement-okat Blade és a pianista Cowherd készíti. A Joni: A Portrait in Song címet viselő programot június 18-19-én hallhatja a közönség a torontói Massey Hallban.
Transarte – Vers és jazz címen rendeznek rendhagyó estet a Román Kulturális Intézetben (1146 Budapest, Izsó utca 5.) április 17-én. Közreműködik Ioan Es. Pop költő, valamint a 3 Circles zenekar, melyben Petra Acker énekel, Cserkész Adalbert gitározik és Ferencz Áron kahonon játszik.
Március 23-án, hetvenéves korában, egy olympiai gyógyintézetben elhunyt Barbara K. Simmons, akit a jazz inkább leánykori nevén Barbara Donaldként ismert – írja a The Seattle Times. A trombitásról mint a free jazz egyik legnagyobb erejű hangszeres művészéről beszél a Trumpet Kings (A trombita királyai) című könyv. Donald 1998 óta volt a Puget Sound Healthcare Center lakója, mivel különböző betegségekkel (mellrák, depresszió és magas vérnyomás) küzdött. Az 1990-es években többször is stroke-ot kapott, azóta nem lépett színpadra.
A Minneapolisban született muzsikus már tizennyolc évesen nagyzenekar-vezető lett. Egy évvel később Dexter Gordonnal lépett fel Los Angelesben, és nem hivatalos trombitaórákat vett “Little” Benny Harristől. Rövid ideig Ole Calmeyer norvég zongorista felesége volt, majd 1964-ben találkozott Sonny Simmons altszaxofonossal, aki második férje lett. Házasságuk még zenészkörökben is szokatlannak számított, hiszen fehérbőrű nők ritkán választottak fekete férjet a 60-as évek Amerikájában. Simmons ismertette meg Donaldot az avantgarde jazz világával. Több kiváló közös albumot készítettek (Staying on the Watch, Burning Spirits stb.), ezek a lemezek jelentették Donald számára az igazi hírnevet, főként a free jazz szcénában.
Az RPM/Columbia/Legacy Recordings adja ki május 28-án Tony Bennett és Dave Brubeck évtizedeken át elveszettnek hitt 1962-es közös koncertjét – most először lemezen. Az énekes és a zongorista sztár 1962. augusztus 28-án lépett fel együtt a Fehér Házban. Utána már csak egy közös fellépésük volt, 2009-ben, a Newporti Jazzfesztiválon, ahol azt a számot adták elő ismét (That Old Black Magic), amely több Brubeck-lemezre is rákerült az 1962-es washingtoni hangversenyről. A fennmaradó tizennégy szám eddig a Columbia egyik raktárának polcán lappangott. A mostani album címe Bennett & Brubeck—The White House Sessions, Live 1962. Az értékes zenei lelet tavaly decemberben került elő, néhány héttel azután, hogy Brubeck elhunyt (december 5-én). Az album első öt számát a klasszikus Brubeck Quartet adja elő (Brubeck, Desmond, Wright, Morello), műsorukat – természetesen – a Take Five-val kezdve. A lemez második részében Bennett énekel hat számot egy trió kíséretében, végül négy dalt ad elő az énekes és a Dave Brubeck Trio.
A Jazzújságírók Szövetsége (Jazz Journalists Association) bejelentette, kik a 2013-as jelöltek a szövetség díjaira. Az egyes jutalmakat a tavalyi év kiemelkedő jazzteljesítményei, illetve jelentős jazzújságírói alkotások alapján ítélik oda. Az Év Zenésze címre jelölt öt muzsikus: Anat Cohen, Chick Corea, Robert Glasper, Vijay Iyer és Wadada Leo Smith. További négy jelölt közül egy kapja meg a jazzéletmű-díjat: Muhal Richard Abrams, Wayne Shorter, Randy Weston és McCoy Tyner.
Szokatlan témájú jazzlemezt alkotott a legendás német dobos, Günter Baby Sommer. A Kommeno – A Threnody című album gyászének a görög falu lakosságáért, akiket 1943. augusztus 16-án német katonák végeztek ki a település főterén. Az áldozatok között csecsemők és tíz év alatti gyerekek is voltak. Sommer 2008-ban játszott először a faluban rendezett fesztiválon, ekkor ismerkedett meg a háborús rémtörténettel. Később úgy nyilatkozott, hogy bűnösnek érzi magát a szülei generációjának kegyetlenkedései miatt, de mivel nem politikus, hanem zenész, csak zeneileg tudja kifejezni gyászát. Hozzátette még: minthogy az NDK-ban nőtt fel, a politikai érdeklődés nem idegen tőle. Ő is a politikus művészet híve, akárcsak Max Roach, Charles Mingus vagy Art Blakey.
A bensőséges hangulatú jazzkoncertjeiről ismert szlovákiai Sahyban (Ipolyságon) hangversenyezik az osztrák Harry Sokal és a Free Tenors nevű csoport április 13-án. Sokal, a Vienna Art Orchestra tagja már többedszer jár a kisvárosban, korábbi koncertjén Horváth Balázs bőgős is helyet kapott a zenekarában. A hangversenyt a Villa Romaine Hotelben rendezik meg osztrák és cseh muzsikusok közreműködésével.
Napjaink egyik legtöbbre becsült jazzmuzsikusa, Jimmy Owens trombitás/szárnykürtös mutatja be új kompozícióját a bronxi Fordham Egyetemen április 6-án. Művének címe: The Bronx Suite. Owens együttesében Wycliffe Gordon harsonázik, Patence Higgins tenorszaxofonozik, Michael Howell gitározik, Danny Mixon zongorázik, Kenny Davis bőgőzik és Winard Harper dobol. Owens több mint ötven éve jazzmuzsikus, és szoros szálak kötik New York Bronx negyedéhez.
Az ECM kiadó Old & New Masters Edition lemezsorozata nem csupán régi lemezeket tesz ismét elérhetővé a gyűjtők és rajongók számára. A dobozokban kiadatlan, illetve CD-n eddig hozzáférhetetlen felvételeket is találunk. Új zenékkel szolgál Arild Andersen Green in Blue (2010) című gyűjteménye, három 1970-ből származó eddig ismeretlen zeneanyaggal; most először jelent meg CD-n kétlemezes, teljes változatban Terje Rypdal Odyssey (1975) című vállalkozása, mely egy eddig lappangó koncertfelvétellel bővült; szintén újdonság Chick Corea és Gary Burton 1980-as In Concert-je a Crystal Silence—The ECM Recordings 1972-1979 boxban. A legtöbb kiadvány konceptlemeznek számít. Összegyűjtötték például Jack DeJohnette Special Edition-albumait egy dobozba (1913), melyben szintén található egy újdonság, s hasonló gyűjteményt adtak ki Eberhard Weber Colours-lemezeiből is (2010). A sorozat legutóbbi darabja Charles Lloyd kvartettfelvételeit tartalmazza ötlemezes kiadványban.
Last Call at the Downbeat címmel április 5-én Philadelphiában bemutatják azt a zenés színdarabot, mely a fiatal Dizzy Gillespie 1942-es fellépéséről szól a philadelphiai Downbeat klubban. A darabot Suzanne Cloud írta, és egyelőre április két első hétvégéjén nézheti meg az előadást a helyi közönség a Society Hill Playhouse-ban.
A Jazznoise partnerét, az osztrák Georg Breinschmidet a hazájában nagy művészi elismertséget jelentő Amadeus-díjra jelölték. A rendkívül aktív muzsikus legutóbb Mexikóban adott klubkoncerteket, melyekről videók is készültek. Hírlevelében kettőt is említ, melyet szívből javasol a hírlevél (s így a Jazznoise) olvasóinak: