A Grammy-esélyes Joshua Redman lép fel Oláh Kálmán szerzői estjén február 12-én a Müpa szinpadán.
Szimfonikus zenekart is foglalkoztató jazzdarabjaival Oláh Kálmán a magyar jazz igazi nagyságává vált. Szerzői estjén az első részben a Danubia Szimfonikus Zenekar működik közre, míg a második részben jazzkvartettben játszik. Joshua Redman sokoldalúságát megcsillantva pedig nem csupán a jazzfélidőben, hanem a szimfonikus zenekari részben is csatlakozik kiváló magyar kollégáihoz.
A Real Gone Records március 11-én jelenteti meg Herbie Mann mindmáig kiadatlan két CD-s gyűjteményét 1969-ből Live at the Whisky 1969—The Unreleased Masters címmel. A fuvolista felvételei természetesen a Los Angeles-i Whisky A-Go-Go bárban készültek olyan muzsikusokkal, akik a 60-as évek végi lemezein szerepeltek. Köztük van Sonny Sharrock gitáros, Linda Sharrock énekesnő, Bruno Carr dobos, Steve Marcus szaxofonos, Roy Ayers vibrafonos és Miroslav Vitous bőgős-basszusgitáros. Az új lemezen mindössze két olyan felvétel található, mely korábbról már ismert volt egy Atlantic-lemezről.
A University of California Press gondozásában látott napvilágot a napokban Krin Gabbard remek stílusban megírt jazzéletrajza, a Better Git It in Your Soul: An Interpretive Biography of Charles Mingus. A kötet sok meglepetéssel szolgálhat azok számára is, akik jól ismerik a világhírű bőgős-zenekarvezető és jazzforradalmár életművét.
Az amerikai és brazil jazzben, sőt, a francia sanzonokban is otthonosan mozgó Stacey Kent neve a jazz hazai rajongói számára már ismerősen hangzik, hiszen nem először jár Magyarországon. Korábbi teltházas koncertje után már nem volt kérdés, hogy visszatér egyszer Budapestre. Az énekesnő június 12-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lép fel zenekarával, a Budapesti Nyári Fesztivál keretein belül.
Diana Krall, az ötszörös Grammy-díjas, nyolcszoros Juno-díjas zongorista-énekesnő legszorosabb kötődése a jazz műfajához alakult ki, ám egyedülálló előadói stílusa, kategóriákon túlmutatóan emeli őt a legünnepeltebb és legtöbbek számára ihlető forrásként ható művészek közé. Sikereit jelzi, hogy az elmúlt harminc évben nem volt olyan női jazzelőadó, aki több hanghordozót adott volna el, mint ő, ezek közül kilenc arany-, három platina- és hét többszörös platinalemez.
Zongoratanulmányait négyéves korában kezdte; az egyik legfontosabb élményt édesapja Fats Waller-lemezgyűjteménye jelentette számára, amelynek darabjait igyekezett egytől egyig kívülről megtanulni. A zenei hagyományok iránti nagyrabecsülése mindvégig elkísérte pályáján: tisztelgett Nat King Cole, a '20-as, '30-as évek tradicionális jazz- és ragtime-darabjai, illetve a popzene legendái - Bob Dylan, Elton John, az Eagles és mások - előtt. Lemezfelvételek készítése és a kiterjedt turnézás mellett arra is szakít időt, hogy alkalomadtán Barbra Streisand új lemezének produceri feladatait lássa el, Paul McCartney számára készítsen hangszereléseket, vagy éppen Neil Young oldalán adjon jótékony célú koncerteket szülőhazájában, Kanadában.
Legutóbbi, Wallflower című lemezének tizenhatszoros Grammy-díjas producere, David Foster így méltatta Krallt: „Diana olyasvalaki, aki gyönyörű eleganciával képes minden végletet megélni, és erről újra meg újra tanúbizonyságot tesz.” Krall legközelebb június 30-án lép fel Budapesten a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében.
Cécile McLorin Salvant már megjelenésével felkelti közönsége figyelmét, hogy aztán újabb és újabb meglepetéseket szerezzen hallgatóságának spontán választott zenei megoldásaival, intelligenciájával, humorával és elbűvölő színpadi jelenlétével. Jazzel, blueszal, esetenként folkkal átitatott zenéjébe néhol a klasszikus műveltségéből származó elemeket is csempész, hangját mindig tökéletesen használja, dalszövegeit teljes átéléssel adja elő, így válik üzenete hitelessé.
A haiti és francia szülők gyermekeként Miamiban született Salvant már ötévesen zongorázni tanult, nyolcévesen kezdte klasszikus énektanulmányait, amelyeket később Franciaországban tökéletesített barokk zenei és improvizációs stúdiumok hozzáadásával. Innen származik lenyűgöző sokoldalúsága. A jazz híres vokalistái közül Sarah Vaughan, Billie Holiday és Bessie Smith gyakorolta rá a legmélyebb hatást, de művészete Ella Fitzgerald emlékét is felidézi.
Az idén huszonhét éves énekesnő 2010-ben adta ki első szólóalbumát, majd ugyanebben az évben megnyerte a kiemelkedő presztízsű Thelonious Monk Nemzetközi Jazzversenyt, így rövidesen elkészíthette WomanChild című következő lemezét, amelyet Grammy-díjra jelöltek a legjobb vokális jazzalbum kategóriájában. Úgy tűnik, Salvant nem tud hibázni, mert For One to Love című 2015-ös albuma, melyen már öt eredeti szerzemény található a számára testhez álló örökzöldek mellett, ismét Grammy-várományos. Müpa-beli, március 11-i koncertjén ebből az erős nőket dicsőítő anyagból is válogat a világ élvonalába tartozó ritmusszekciója kíséretével: Renée Rosnes zongorázik, Rodney Whitaker bőgőzik és Lewis Nash dobol.
A napokban kerül a boltokba Dudás Lajos új albuma, a Brückenschlag. A kortárszenének és jazzlemeznek egyaránt kiemelkedő teljesítmény a magyar-német klarinétművész hatvanadik lemezfelvétele ötvenöt éves pályáján. Az album egyben születésnapi ajándék is a jazzmuzsikus hetvenötödik születésnapjára. Maga az előadó úgy fogalmaz: ez az az album, amelyet magával vinne arra a bizonyos Robinson-szigetre. Ha úgy tetszik, ezt tekinti pályája csúcspontjának. A felvételen közreműködik a Deutsche Kammerakademie Neuss és a Lajos Dudas Quartet. A CD-n Bartók, Dudás és Webern művei hangzanak fel. Vezényel Leo Siberski. Dudás Lajos zenéinek barátai figyelmébe ajánljuk a szintén nagyszerűen sikerült, nemrégiben a piacra került Radio Days albumot is!
A Resonance Records bejelentette: február 19-én megjelentetik Stan Getz és João Gilberto 1976-ban készített, mindmáig kiadatlan koncertfelvételét Getz/Gilberto ’76 címmel. Közös zenekarukban Getz akkori ritmusszekciója kísér: Joanne Brackeen zongorista, Billy Hart dobos és Clint Houston bőgős. A szenzációs leletnek számító felvétel 1976. november 16-án készült a San Franciscói Keystone Korner klubban. A Resonance Records még egy 1976-os Getz-lemezt piacra dob. A Moments in Time kvartettlemez a brazil muzsikus nélkül, és szintén a Keystone Kornerban vették fel ugyanazon a héten, amikor a másik koncert is elhangzott. 1962-es első közös lemezüket követően a két művész csak ritkán játszott együtt újra, a mostani lemez tehát valódi ritkaságnak számít.
Jazz Singers címmel nyílik kiállítás február 11-én a washingtoni The Library of Congressben: a tárlaton végigkísérhetjük a jazzéneklés fejlődését az 1920-as évektől napjainkig. A kiállítás 2016. július 23-án tart nyitva. A többek között ritka videoclipeket, fotókat, festményeket, kottákat és személyes feljegyzéseket bemutató gyűjtemény elsősorban a Library of Congress zenei anyagából (Music Division) válogat. A kiállítás különlegességei között találjuk például Jelly Roll Morton egy levelét Alan Lomaxhez, Chet Baker öngyilkossága előtt írt feljegyzését, valamint Mary Lou Williams egy kéziratos üzenetét Carmen McRae-hez, melyben lemezre rögzítendő számokat ajánl az énekesnőnek. A televíziós clipeken Billie Holiday, Sarah Vaughan, Fats Waller, Ella Fitzgerald, Jimmy Rushing, Luciana Souza és mások számai láthatók.
A JazzTimes részletet közölt Alan Light hamarosan napvilágot látó What Happened, Miss Simone? című Nina Simone-életrajzából. A részlet azt az epizódját meséli el az énekesnő életének, amikor 1974-ben egy New York-i éjszakai bárban megismerkedett David Bowie-val. Simone épp hullámvölgyben volt, noha őt tekintették a „soul főpapnőjének”. Bowie egyik személyiségváltásával volt elfoglalva: levetette magáról Ziggy Stardust-personáját, New York Citybe költözött, és a soulzene felé kezdett tájékozódni. Kábítószerproblémái voltak, de sikert sikerre halmozott. Bowie és Simone azonnal összebarátkozott, és a férfi hosszú éjszakai telefonbeszélgetésekben próbálta meggyőzni az énekesnőt, hogy szedje össze magát és folytassa szenzációs karrierjét. Később Bowie lemezre vette Simone Wild Is the Wind című számát a Station to Station albumon. Barátságuk az énekesnő haláláig tartott.
Mint arról minden média beszámolt, január 10-én hatvankilenc éves korában elhunyt David Bowie. A művész tizennyolc hónapig küzdött a rákkal. Az állandó megújulási képességéről ismert rocksztár utolsó lemeze csupán néhány nappal a halála előtt jelent meg. Akár szimbolikus jelentőségűnek is tekinthetjük, hogy a korábban a rock különböző szegmenseiben tevékenykedő énekes utolsó stúdióalbumán a Donny McCaslin Quartettel játszik együtt egy jazzes anyagot. Az együttesben McCaslin fuvolázik és szaxofonozik, Jason Lindner játszik billentyűkön, Tim Lefebvre bőgőzik és Mark Guiliana dobol. A zenekart egyes számokban Ben Monder gitáros egészíti ki. Bowie már tavaly, egy évvel a Blackstar megjelenése előtt is tett egy jazzes fordulatot, akkor Maria Schneider zenekarvezetővel készített közös projektet.
Kilencedik alkalommal rendezi meg a Müpa a közép-európai régió legnagyobb jazz-tehetségbörzéjét, a Jazz Showcase-t. Az esemény idén visszatér kezdeti célkitűzéséhez, és a feltörekvő magyar fiatalokra irányítja a figyelmet. Január 22. és 24. között kilenc pályakezdő zenekar mutatkozhat be a nemzetközi zsűri és a közönség előtt. A három esti nagykoncert egy-egy sikertörténetről mesél. A Laszlo Gardony Trio vezetője a híres Berklee egyetem zongoratanára és elismert koncertező művész is egyben. Binder Károly nemrégiben újjáalakította egykori legendás zenekarát, a Binder Quartetet, mely ismét régi fényében tündököl. A harmadik nagykoncerten pedig az idei Montreux Jazz Solo Piano verseny három döntőse - Gayer Mátyás, Tálas Áron és Oláh Krisztián - ad ízelítőt tudásából.
Január 7-én mutatták be a John Patitucciról készült új dokumentumfilmet. A Back in Brooklyn élő felvételeket, próbák részleteit és stúdiómunkákat egyaránt bemutat, valamint interjúkat tartalmaz a bőgős-basszusgitáros családtagjaival, Electric Guitar Quartet nevű zenekarának tagjaival (Steve Cardenas, Adam Rogers, Brian Blade), valamint neves kollégákkal: Herbie Hancockkal, Chick Coreával, Danilo Pérezzel és Wayne Shorterrel.
Egyik legutóbbi hírünket azzal kezdtük, hogy Natalie Cole szilveszterkor bekövetkezett halála megrázta az egész zeneszerető világot. Sajnos 2016 elején újabb tragikus hír jutott el hozzánk: január 3-án nyolcvanhárom éves korában elhunyt a kortárs jazz egyik legnagyobb alakja, Paul Bley zongorista. A Montrealban 1932. november 10-én született zenész tizenhárom évesen szervezte meg első együttesét. Tizenhét évesen Oscar Petersont váltotta a zongoránál az Alberta Lounge-ban, társszervezője volt a Montreal Jazz Workshopnak, ahová Charlie Parkert is meghívta játszani. Filmet forgatott Stan Kentonról, majd New York-ba ment, hogy a Juilliardban folytasson zenei tanulmányokat. Alkotói pályája mintegy hét évtizedet fogott át. Játszott többek között Lester Young, Ben Webster, Sonny Rollins, Charles Mingus, Ornette Coleman, Chet Baker, Jimmy Giuffre, Charlie Haden, Paul Motian, Lee Konitz, Pat Metheny és Jaco Pastorius társaságában. Legemlékezetesebb saját felvételeit szólóban, illetve trióban készítette, de felejthetetlenek a Gary Peacockkal rögzített duólemezei is.
Mint arról a Down Beat januári száma beszámol, Roxy: The Movie címmel jelent meg (Eagle Rock Entertainment) Frank Zappa és együttese (The Mothers of Invention) legújabb, sokáig elveszettnek, vagy legalábbis technikai okokból kiadhatatlannak hitt koncertfilmje. A felvétel 1973 decemberében készült a hollywoodi Roxy Theatre-ben, de a zeneanyag távolról se mindenben egyezik meg azzal, amit eddig Roxy and Elsewhere címen egy dupla nagylemezről ismertünk. A mostanra előásott koncertanyagban előkerülnek jazz-rock számok az Uncle Meatről, valamint akkor még frissnek számító zenék az együttes 1973-as, illetve 1974-ben kiadott lemezeiről (Over-Nite Sensation, Apostrophe). A Zappa-rajongóknak „kötelező” 2 DVD-ből álló gyűjteményen a korszak Zappa-zenekarának jól ismert figurái jelennek meg George Duke-tól a Fowler-fivérekig és Ruth Underwoodtól a Ralph Humphrey-Chester Thompson dobos párosig. Emlékeztetőül: az 1993-ban elhunyt Frank Zappát a kritikusok szavazataikkal 1994-ben bejuttatták a Jazz Patheonba.