Kenny Barron, a világhírű zongorista is új lemezzel szerepel a tavaszi jazzkínálatban. Új albumának a Book of Intuition címet adta, és trióban vette fel két régi munkatársával, a bőgős Kiyoshi Kitagawával, valamint a dobos Johnathan Blake-kel. A CD március 4-én lát napvilágot az Impulse! kiadó gondozásában.
Nicholas Payton sok vitát kiváltó blogjában arról értekezik, Miért nem frankó többé a jazz? Blogbejegyzésében Payton úgy véli, a jazz „egy elnyomó, kolonialista, rabszolgatartó kifejezés”, majd hozzáteszi, hogy ő nem jazzt, hanem „fekete amerikai zenét” játszik. A trombitás úgy érzi, személyes és művészi életében szintén nagy változások korát éli. A negyvenkét éves, New Orleans-ban élő muzsikus például egyre kevesebbet trombitál, viszont sokat zongorázik: ez tükröződik 2014-es Numbers című albumán is.
A Magyar Jazz Szövetség idei közgyűlésén szavazott a szakmai díjak odaítéléséről. A döntés értelmében 2016-ban
a Szabó Gábor díjat Gyárfás István,
a Pernye András díjat Hartyándi Jenő,
a Gonda János díjat Friedrich Károly kapja.
Az elismerések a Magyar Jazz Ünnepe alkalmából, április 8-án kerülnek átadásra a Budapest Jazz Club-ban.Szívből gratulálunk a díjazottaknak!
Buika afrikai szülők lányaként született Spanyolországban, jelenleg Floridában él. Énekes, költő, producer és zeneszerző, akit nem véletlenül hasonlítanak Nina Simonéhoz, Cesaria Evorához, Billie Holidayhez, Edith Piafhoz és Amy Winehouse-hoz, bár ő inkább mindig is dobolni szeretett volna. Csak hát senki sem akart női dobost a bandájába, és már olyan terhes volt a sok elutasítás…
Bármiképp is alakult, a lényeg: Buika napjaink egyik legkeresettebb énekese, aki a flamenco, az afrikai poliritmika, a jazz, a soul és a pop világában egyaránt otthonos. 2000-ben Mestizuo című albumával debütált, s azóta meg sem áll: a 2015 őszén megjelent Vivir Sin Miedo már a nyolcadik albuma. A legnagyobb sikert a 2013-as La Noche Mas Larga című koronggal érte el, melyet a legjobb latin albumként Grammy-díjra jelöltek. Előadói karrierje során Buika olyan hírességekkel dolgozott együtt, mint Me'Shell Ndegéocello, Anoushka Shankar, Chick Corea, Chucho Valdés, Mariza, Pat Metheny, Seal és Javier Limón. Mindeközben sorra jelennek meg verseskötetei, regényt és operát ír, s koncertjeivel egymás után hódítja meg a világ országait. Sikerei csúcsán, végre, hazánkra is sor kerül. A koncert február 29-én lesz a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
2016.02.21-én közös koncertet ad a MÜPÁ-ban Szőke Nikoletta és Takács Nikolas.
Látszólag különböző irányokból indultak, mégis annyira egy helyre érkezett meg Szőke Nikoletta és Takács Nikolas, hogy kettősük szuperprodukciójának érvényességéhez kétség sem férhet. A tökéletes összhang megteremtéséhez a hazai jazzélet kiemelkedő, széles körben foglalkoztatott muzsikusai is nagyban hozzájárulnak. A mainstream jazz örökzöldjeit, popdalokat és a magyar népzene gyöngyszemeit Fenyvesi Márton gitáros hangszerelte erre a felállásra és erre a két nagyszerű hangra. Kuriózumként Nikolas slágereiből is készül pár feldolgozás erre az alkalomra.
Nikoletta művészetére akkor figyelt fel az ország, amikor 2005-ben megnyerte a Montreux Jazzfesztivál keretében rendezett nemzetközi jazzénekversenyt, sőt ő lett a közönségdíjas is. Koncertezett nem csak Európa országaiban, de az Egyesült Államokban is, lemezeit évek óta adják ki Japánban. 2012-ben Junior Prima Díjjal tüntették ki. Nikolas számára nem a 2010-ben az ismert televíziós tehetségkutató versenyen aratott sikere volt az első komoly zenei elismerés, bár annak döntőseként vált egy ország kedvencévé. Már 19 évesen zenélt Jávori Vilmos jazzdobos legendával, s dolgozott többek közt Babos Gyulával, Solti Jánossal, Tony Lakatossal, Charlie-val és Emilióval. Nem csak az R'n'B, a soul és a funk tehát a lételeme, de a jazz is, ezért már az első közös próbák alkalmával úgy állt a mikrofon elé jazzben edzett kollégái mellé, mintha haza érkezett volna. Ezen a koncerten mindenki az egyéniségének legteljesebb és legmélyebb színvilágát tárja hallgatósága elé: „just the way they are”.
Negyven éve publikál a jazzről Turi Gábor, akinek munkásságát a Magyar Jazz Szövetség 2013-ban Pernye András-díjjal ismerte el. Az ismert szakíró elkészítette saját honlapját, amelyen elérhetővé tette az évtizedek során különböző, olykor szűk körben publikált cikkeit, tanulmányait, illetve könyveit.
Több, mint ezerötszáz írás és fotó található a gyűjteményben, elsősorban a huszadik század fontos jelenségéről, a jazz-zenéről, továbbá a kultúra más területeiről, valamint a XX. század Magyarországának utolsó évtizedeiről, a rendszerváltozásról és a szerző közéleti szerepvállalásairól.
A jazz kedvelőinek figyelmére természetesen elsősorban a jazzről írt koncert- és lemezkritikák, interjúk, elemzések tarthatnak igényt. A Magyar Jazz Szövetségben kétszer is alelnöknek választott Turi Gábor legtöbb írása a Gramofonban és a Magyar Nemzetben jelent meg, de közölt cikkeket a Jazz, a Jazz Forum, a Hajdú-bihari Napló hasábjain és más hazai és külföldi lapokban, folyóiratokban is. Különböző időszakokban összesen négy és fél évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban: a jazz szülőhazájában szerzett élményeiről, találkozásairól helyzetjelentései és eddig nem publikált fényképei tudósítanak.
A honlapról letölthetők a szerző könyvei, így a magyar jazz történetét dokumentáló Azt mondom: jazz című interjúkötete (1983), a magyar jazz külföldi megjelenítését célzó, angol nyelvű Jazz from Hungary kiadvány (1987) és A jazz ideje (1999) című könyve.
A weblap címe: turigabor.hu
Zenei különlegességeket kínál idén januárban és februárban is a Cuneiform lemezkiadó. Az újonnan megjelent albumaik közül érdemes megemlíteni az Ed Palermo Big Band új albumát, melyen 16 dal található, és többek között olyan szerzők műveit tolmácsolja a tizennyolc tagú nagyzenekar, mint Frank Zappa vagy Neil Young. Palermo nagyzenekarában Napoleon Murphy Brock és Candy Zappa énekel. Ez a big band ötödik lemeze, amelyen Zappa-dalok átiratai hallhatók. Míg Palermóék az 1970-es évek hangulatát varázsolják elénk, Gary Lucas (egykor Captain Beefheart, illetve Jeff Buckley kísérője) új lemezén (Music from Max Fleischer Cartoons) az 1930-as évek amerikai popzenéjét gondolja újra. A jazz-zenészekkel felvett albumon a „jazzkorszak”, a szesztilalom, a nagy gazdasági válság és a Popeye-rajzfilmek világa elevenedik meg.
Február 15-én százegyedik születésnapját ünnepli Fred Staton jazz-szaxofonos. A hangverseny a New York-i Jazz Foundation of America támogatásával jöhetett létre. Staton testvére a néhai jazz/blues énekesnőnek, Dakota Statonnek. A szaxofonos 1915. február 4-én született Pittsburghben, és olyan nagyságokkal állhatott egy színpadon, mint Erroll Garner, Art Blakey, Horace Silver és Billy Strayhorn.
David Lopato Gendhing For a Spirit Rising címmel méretében és jellegében egyaránt szimfonikus művet alkotott négy tételben tíz muzsikusra. A mű különleges ötvözete a jazz-improvizációnak és a jávai gamelán-zenének. A multiinstrumentalista Lopato zenekarában olyan jazzisták kaptak helyet, mint Marty Ehrlich, Mark Feldman, Ratzo Harris és Tom Rainey, a klasszikus műfajt William Moersch képviseli, a gamelán-zenész meghívottak pedig Anne Stebinger és Marc Perlman, valamint I. M. Harjito, a jávai rebab mestere. Lopato évtizedek óta játszik jazzt, egy éven keresztül Jáván tanulmányozta a helyi muzsikát Fulbright-ösztöndíjasként, és a lemezre vett nagy lélegzetű művét több éven át írta.
Greg Abate szaxofonost sokan csak a „bebop hercegé”-nek nevezik. A megtisztelő névre rá is szolgált lemezeivel, melyek közül a legutóbbin a néhai Phil Woods a másik szólista. A két fúvóst a Tim Ray Trio kíséri, melyben Ray zongorázik, Mark Walker dobol és John Lockwood bőgőzik. A tavaly szeptemberben elhunyt Woods tizenkét éves korában kezdett szaxofonozni, és hamarosan Charlie Parker hű követője lett. Woods tökélyre fejlesztette tudását, és az altszaxofon mestereként számtalan fiatal tehetséget támogatott hosszú karrierje során. Maga Abate is sokat köszönhet neki.
Vidámság és elszántság, no meg profi összjáték jellemzi Carlos Santana legfrissebb lemezét, melyre részben egykori, még a 60-as évek végéről ismert zenekartársait hívta meg játszani. A tizenhat számból álló új projekt április 15-én kerül a boltokba. Játszik rajta Michael Shrieve és Gregg Rolie, Neal Schon és Michael Carabello, valamint Karl Perazzo és Benny Rietveld. A lemez címe Santana IV lett: találó elnevezés, hiszen ami itt hallható, az az 1971-es Santana III közvetlen folytatása. Az új album borítója pedig a legelső Santana-LP tasakjának grafikáját idézi az oroszlánnal.
Látszólag különböző irányokból indultak, mégis annyira egy helyre érkezett meg Szőke Nikoletta és Takács Nikolas, hogy kettősük szuperprodukciójának érvényességéhez kétség sem férhet. A tökéletes összhang megteremtéséhez a hazai jazzélet kiemelkedő, széles körben foglalkoztatott muzsikusai is nagyban hozzájárulnak. A mainstream jazz örökzöldjeit, popdalokat és a magyar népzene gyöngyszemeit Fenyvesi Márton gitáros hangszerelte erre a felállásra és erre a két nagyszerű hangra. Kuriózumként Nikolas slágereiből is készül pár feldolgozás erre az alkalomra.
Nikoletta művészetére akkor figyelt fel az ország, amikor 2005-ben megnyerte a Montreux Jazzfesztivál keretében rendezett nemzetközi jazzénekversenyt, sőt ő lett a közönségdíjas is. Koncertezett nem csak Európa országaiban, de az Egyesült Államokban is, lemezeit évek óta adják ki Japánban. 2012-ben Junior Prima Díjjal tüntették ki. Nikolas számára nem a 2010-ben az ismert televíziós tehetségkutató versenyen aratott sikere volt az első komoly zenei elismerés, bár annak döntőseként vált egy ország kedvencévé. Már 19 évesen zenélt Jávori Vilmos jazzdobos legendával, s dolgozott többek közt Babos Gyulával, Solti Jánossal, Tony Lakatossal, Charlie-val és Emilióval. Nem csak az R'n'B, a soul és a funk tehát a lételeme, de a jazz is, ezért már az első közös próbák alkalmával úgy állt a mikrofon elé jazzben edzett kollégái mellé, mintha haza érkezett volna. Ezen a koncerten mindenki az egyéniségének legteljesebb és legmélyebb színvilágát tárja hallgatósága elé: „just the way they are”. Az eseményt február 21-én rendezik a Fesztivál Színházban.
Amikor 2012. szeptember 22-én az akkor huszonnégy éves Jamison Ross a washingtoni National Museum of National Historyban megrendezett 25. Thelonious Monk Nemzetközi Jazzversenyen utolsóként színpadra lépett, egyszer s mindenkorra eldőlt a sorsa. Először finom seprűtechnikáját mutatta be, majd verőjátéka is lenyűgözőnek bizonyult. Nem állt szándékában, hogy hihetetlen bűvészmutatványokat adjon elő: megbízható, stabil kíséretével, figyelmével, muzikalitásával és kedélyes lényével vette le a lábáról a zsűritagokat, köztük Jimmy Cobbot, Ben Riley-t, Peter Erskine-t, Carl Allent, Terri Lyne Carringtont és Brian Blade-et, akik végül neki ítélték az első díjat.
Ha ők mondják, elhihetjük, hogy Jamison Ross kiemelkedő tehetség, és az egybegyűltek ekkor még nem is tudták, hogy nemcsak dobokon őstehetség, hanem énekesként sem utolsó a floridai Jacksonville-ből származó fiatalember. Ezt az adottságát, mint a hozzá hasonló kulturális háttérrel rendelkező ifjak közül sokan, a gyülekezetben fejlesztette, nagyapja egyházközösségében. Ösztönös érzékét a zene iránt édesanyja biztatására formális képzéssel egészítette ki, mesterszintű jazzdiplomáját New Orleansban szerezte. A versenygyőzelemnek köszönhetően dolgozhatott Cécile McLorin Salvant-nal, Dr. Johnnal, Christian McBride-dal és Wynton Marsalisszal is. 2015-ben látott napvilágot debütáló lemeze, melyen nem pusztán dobosként és énekesként, hanem zeneszerzőként is érzékelteti, milyen eleganciával képes a soul-jazz, blues és funk stílusok között ide-oda siklani. Koncertje február 10-én hallható a Fesztivál Színházban (Müpa).
Január 17-én egy családi kirándulás közben váratlanul elhunyt Mic Gillette trombitás, a Tower of Power együttes egyik alapító tagja. A hatvannégy éves muzsikus az oregoni Brookingsban élt. Gillette több tucatnyi pop-, rock- és jazzmuzsikussal készített felvételeket. Édesapja Ray Gillette harsonás volt, aki többek között Tommy Dorsey, Stan Kenton és Harry James nagyzenekaraiban zenélt. Mic rézfúvós csodagyereknek számított: szárnykürtön, tubán és harsonán egyforma virtuozitással játszott. A 80-as évek elején lépett ki a Tower of Power együttesből, majd 2009-ben újra csatlakozott hozzájuk.