Az ECM kiadó egyik legújabb lemezén a norvég Mette Henriette szaxofonos együttese hallható. A címet nem viselő dupla albumon a fiatal norvég szaxofonos egyedülálló kompozíciói szólalnak meg jazzisták és klasszikus zenészek közös előadásában. A felállítás is sokat elárul már a lemezről: Mette Henriette: szaxofon; Eivind Lønning: trombita; Henrik Nørstebø: harsona; Andreas Rokseth: harmonika; Johan Lindvall: zongora; Sara Övinge: hegedű; Karin Hellqvist: hegedű; Odd Hannisdal: hegedű; Bendik Bjørnstad Foss: brácsa; Ingvild Nesdal Sandnes: cselló: Katrine Schiøtt: cselló; Per Zanussi: bőgő; Per Oddvar Johansen: dobok.
Laura Dickinson első saját albuma, a One for My Baby — To Frank Sinatra with Love teljes egészében a nagy énekes szellemében készült. A lemezről például az All About Jazz kritikusa is nagy elismeréssel írt. Dickinson lágy szopránját egy sor neves kaliforniai stúdiózenész kíséri: Neil Stubenhaus, Chuck Findley, Wayne Bergeron, Bob McChesney, Randy Kerber, Bernie Dresel és Dan Higgins. Rajtuk kívül vonósok és egy teljes big band egészíti ki a hangképet.
Van valami, aminek még a globalizáció legmegátalkodottabb ellenségei is örülhetnek: a kitágult világban olyan zenei gyöngyszemekre bukkanhatunk, amilyeneket a földrajzi és kulturális távolságok miatt korábban esélytelen lett volna felfedeznünk. Az örmény jazzélet - noha már a harmincas években bontogatta szárnyait - néhány évtizede még aligha termelhetett volna ki világsztárokat, ma pedig itt van Tigran Hamasyan zongorista, aki az egyszerűség kedvéért gyakran csak keresztnevét használja. Persze az ő ismertségéhez is kellett, hogy 2003-ban családjával Los Angelesbe települjön át, majd 2006-ban megnyerje a Thelonious Monk Jazz-zongoraversenyt, s ennek eredményeként Herbie Hancock pártfogásába vegye a ritka tehetségű muzsikust.
A harmincnyolc éves Tigran felfogása szerint a mainstream jazznél jóval izgalmasabb, ha azt elektronikával, klasszikus zenével, örmény folkmotívumokkal vagy akár költészettel társítja. Felvételeit hallva igazat kell adnunk neki, de játéka akkor is lenyűgöző, ha csak szabadon improvizál egymaga a zongorán. Virtuozitását, zeneiségét, egyéni gondolkodásmódját Hancock mellett Chick Corea és Brad Mehldau is lelkesen méltatta, Trilok Gurtu pedig odáig ment, hogy a jövő Keith Jarrettjét vélte felfedezni Tigranban, aki 2015 tavaszán új, Mockroot című albumával jelentkezik, amelynek népszerűsége jó eséllyel eddig megjelent hat lemezén is túltesz majd. A Fesztivál Színházban meghallgathatjuk az anyagot, és eldönthetjük, igaza van-e Trilok Gurtunak. A zongorista november 30-án lép színpadra a Müpa Fesztivál Színházában.
Felettébb izgalmas zenei utazásra invitálja a közönséget Magyarország legrockosabb jazzegyüttese. Speciális, erre az alkalomra álmodott képi világ és vetítés teszi különlegessé az estet, amelyen zenei csemegékből is bőven válogathatunk. A műsor gerincét a zenekar idén megjelent, nagy sikerű, Essence of Change című lemeze adja, melynek dalait kicsit tovább fűszerezik, megcsavarják Farkas Izsák hegedűjének és Simkó-Várnagy Mihály csellójának hangjaival, illetve az általuk használt effektek által. Természetesen a korábbi lemezek legfontosabb dalai is elhangzanak majd, köztük a rádióból jól ismert Fences of Reality Tanka Balázs „Turbo” vendégszereplésével.
A Special Providence 2004-es megalakulása óta saját, műfaji korlátoktól mentes, egyszerre dallamos és energikus zenéjének köszönhetően mára a modern progresszív rock egyik legmeghatározóbb együttese lett Európában, de világszerte is egyre komolyabb elismeréseket ér el. Zenéjük forrásaiként a jazz-rock, a progresszív rock, a metál és az elektronikus zenék szolgálnak. Az utóbbi években számtalan neves külföldi fesztiválon szerepeltek, s olyan világsztárokkal koncerteztek, mint Jeff Andrews és Étienne Mbappé. 2009-ben hatalmas sikerrel léptek fel a Londoni Jazzfesztiválon, de jártak már Európa több más országában, valamint Japánban és az USA-ban is. 2007-ben megjelent, Space Café című első lemezüket egy évvel később követte a Labyrinth, melynek jelentős visszhangja volt a külföldi és hazai sajtóban. A harmadik lemezre, a Soul Alertre 2012-ig 2012-ig kellett várni, az album felettébb kedvező fogadtatásának köszönhetően jutottak el a tengeren túlra, és turnézhattak óriási sikerrel 2013 őszén Európa-szerte a svéd Beardfish-sel. Az együttes november 28-án játszik a Müpa Fesztivál Színházában.
A Legacy Recordings bejelentte: november 20-án piacra kerül a Weather Report: The Legendary Live Tapes: 1978-1981 című négy CD-ből álló gyűjtemény a fusion együttes kiadatlan koncertfelvételeiből. A lemezeken hallható együttesben Joe Zawinul (billentyűs hangszerek), Wayne Shorter (szaxofon), Jaco Pastorius (basszusgitár), Peter Erskine (dob) és Robert Thomas Jr. (ütősök) hallható. A dobozos kiadvány producere Peter Erskine és Tony Zawinul (a muzsikus fia). Utóbbi rendezte a Weather Reportról szóló This Is This című dokumentumfilmet is.
Steve Gadd hetvenéves, és e jeles évfordulót világ körüli turnéval ünnepli zenésztársaival. A jazz- és popvilág évtizedek óta egyik legkeresettebb és legnagyobb hatású dobosa 2013-ban alakult együttesével második, 70 Strong című albumát mutatja be a Müpában. A közönség soraiban biztosan lesznek olyanok, akik Eric Clapton, mások épp Paul Simon, esetleg James Taylor, Kate Bush, a Brecker Brothers, Chick Corea vagy a Steely Dan zenekar felvételeit hallgatva szerették meg Gadd összetéveszthetetlen lüktetésű, stílusos játékát.
Akik most hallják először, megkapják vele a jazz és a könnyűzene történetének egy fejezetét, hiszen nemcsak ő, hanem társai is dolgoztak mindenkivel, aki számít. Michael Landau pengetett Miles Davisszel, Michael Jacksonnal, a Pink Floyddal és Joni Mitchell-lel. Larry Goldings erősítette Pat Metheny, Al Jarreau, Robben Ford, John Scofield és David Sanborn zenekarát, s a De La Soul, Tracy Chapman és Melody Gardot is alkalmazta a Hammond-mestert. Walt Fowler trombitajátéka Frank Zappa, Ray Charles és a Toto produkcióit gazdagította, sőt további színeket kölcsönzött például az Inception, az X-Men és A Karib-tenger kalózai című filmeknek. A korelnök, Jimmy Johnson James Taylor, Allan Holdsworth és Lee Ritenour társaként, illetve az egyik első öthúros basszusgitár kifejlesztőjeként szerzett érdemeket.
Gadd elmondása szerint Gadditude című első lemezükhöz képest a 70 Strongon még feljebb helyezték a lécet, a legkülönbözőbb stílusok jelennek meg zenéjükben, amelynek természetesen a pillanat szülte megoldások adják a lelkét. A dobos csapata november 13-án lép fel a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
A Philadelphiában működő Pieces Of A Dream jazz-zenekar fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból új lemezt is megjelentetnek november 6-án a Shanachie kiadónál All In címmel. Ez lesz az együttes huszonegyedik albuma! Ráadásul alapító tagok James Lloyd (billentyűs hangszerek) és Curtis Harmon (dobok) is közreműködnek a nemrég rögzített új számokban. A Pieces Of A Dream először tavalyelőtt publikált lemezt a Shanachie-nál (In The Moment).
Jazzkiállítás nyílik a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (Korona tér 1.) november 12-én Képes magyar jazztörténet címmel. A tárlat 2016. április 24-ig látható. A magyarországi jazztörténések – nagy vonalakban – időben párhuzamosan haladtak az európai és az amerikai eseményekkel. A kiállítás az 1850-es évek körüli őskezdetektől 2015-ig, korabeli dokumentumok (kottaborítók, fényképek, festmények, plakátok, szórólapok, gramofonlemez-, LP- és CD-borítók, hangszerek) segítségével mutatja be a honi jazzeseményeket. A kiállítás képi anyagát nagymértékben színesítik a kiállított jazzkönyvek. A világon valaha megjelent egyik legkorábbi jazzkötet, az 1928-as Jazzband, Végh Gusztáv illusztrációival került kiadásra, ezek egy részét reprodukciókon szintén láthatják a kiállítotásra látogatók.
Szokás szerint izgalmas lemezújdonságokkal jelentkezik idén ősszel is a Cuneiform kiadó. Adam Rudolph ütőhangszeres például egy tizenkét tagú gitáros nagyzenekarral készítette el Turning Toward the Light című új albumát. Rudolph korábban a Yusef Lateeffel és Don Cherryvel felvett lemezein tette híressé a nevét. Jelen együttesében többek között Nels Cline és Rez Abbasi is játszik. Igazi 21. századi nagyzenekari jazzre számíthat a hallgató!
A kiadó egy másik újdonságán a finn gitáros Raoul Bjorkenheim vezette eCsTaSy csoporttal ismerkedhetünk meg.
Harmadik kiadványukon a norvég Pixel együttes játszik. A trombita-szaxofon-bőgő-dob felállású zenekar fuse popot kever akusztikus jazzel.
A svájci Le Rex is felíratkozott a Cuneiform művészei közé harmadik, Wildman című albumával. Náluk a fúvósok dominálnak, hiszen az együttesben két szaxofont, harsonát, tubát és dobot találunk.
A JazzTimes októberi számában a trombitás-komponista-zenekarvezető Dave Douglasről szól a cover story. A trombitással Nate Chinen készített exkluzív interjút. A további cikkekben Stanley Cowell és Joey Alexander zongorista, illetve Rob Mazurek trombitás-szárnykürtös a főszereplő. A lemezkritikák közül megemlítendő az Erroll Garner Concert By The Sea című klasszikusának új, teljes kiadásáról szóló ismertetés.
Október 22-én a New Jersey-beli Englewoodban, egy öregek otthonában elhunyt Mark Murphy jazzénekes. A halál okáról nem írnak a hírek, de az énekes már hosszabb ideje betegeskedett. Nyolcvanhárom éves volt. Stílusát egyedülálló improvizációs készsége, vocalise megoldásai, valamint tágas repertoárja határozta meg. Mintegy ötven lemez őrzi a hangját. Pályája hatvan évet fogott át. Különleges stílusának talán legismertebb követője Kurt Elling, aki úgy nyilatkozott Murphyről, hogy stílusa olyan, mint egy jellegzetes ízű, erős fűszer, amelyet nem mindenki kész befogadni. Sheila Jordan énekesnő pedig azt mondta róla, hogy számaiban lemezteleníti magát.
Az 1932. március 14-én született Murphyt az egyik nagybátyja ismertette meg a jazzel. 1953-tól volt profi jazzénekes. 1956-ban adta ki első lemezét. A 60-as évtizedet Európában töltötte, és többek között a Fontana kiadónál publikált. 1973-ban tért vissza az Egyesült Államokba, ahol a Muse és a HighNote jelentette meg lemezeit. 1981-ben Jack Kerouac-szövegeket énekelt lemezre. Kései albumain más férfiénekesekkel, illetve Till Brönner német trombitással dolgozott együtt. Utolsó lemezét 2013-ban adta ki A Beautiful Friendship: Remembering Shirley Horn címmel.
Magyar közönségének érthetően szöget üt a fejébe, mért hívják a világ sokak szerint legjobb bendzsójátékosát éppen Bélának. Természetesen Bartók miatt, akit Béla Fleck szülei felettébb tiszteltek.
Tizenkilenc készítette első szólólemezét, majd kilenc éven át a New Grass Revival zenekar tagjaként koncertezett és készített lemezeket. Rajongói igen hálásak lehetnek annak a barátjának, aki figyelmébe ajánlotta Victor Lemonte Wooten basszusgitárost, ő pedig fivérét, Roy „Futureman” Wootent igyekezett beprotezsálni Fleck alakuló produkciójába, a hamarosan Béla Fleck and the Flecktones néven megalakuló bandába. Hosszú győzködés egyikükkel kapcsolatban sem bizonyult szükségesnek. A zenekar sikereit Howard Levy harmonikással alapozta meg, aztán pár évig trióként dolgoztak, mígnem Jeff Coffin szaxofonossal vált megint teljessé a kép. Így nyertek számos Grammy-díjat, zenéltek koncertjeiken évente félmillió rajongójuknak világszerte, és szerepeltek a legkedveltebb tévéshow-kban. Néhány éve egyre többfelé koncertezik a szintén bendzsós Abigail Washburnnel. Kettejük tökéletes egymásra hangoltságának magyarázata, hogy ők ketten férj és feleség, s mindketten tisztelői és értői az Appalache-hegység muzsikájának. Washburn tizenöt éve egy pekingi jogi iskolát hagyott ott a bendzsóért, de e múltjából megmaradt, hogy koncertjein kínaiul is énekel. A házaspár legközelebbi hangversenye november 8-án lesz a Müpában.
Kim Nazarian énekesnő első saját albuma a napokban jelenik meg a piacon Some Morning címmel. Az énekes neve nem ismeretlen a jazzbarátok számára, hiszen alapító tagja volt a New York Voices énekegyüttesnek. Most természetesen individuálisabb stílusban ad elő Nazarian, elsősorban férje, a producer/harsonás Jay Ashby segítségével. A lemez vendégsztárjai: Gary Burton, Paquito D'Rivera, Sean Jones és John Pizzarelli.
A The George Gee Swing Orchestra Swing Makes You Happy! című albuma (Rondette Jazz) Grammy-díjra jelöltetett idén a „legjobb nagyzenekari album”-nak kiírt versenyben. Gee harmincöt éve irányít swingre és egyéb hagyományos jazzstílusokra szakosodott nagyzenekarokat szülővárosában, New York-ban. Tizennyolc éve vezeti a Times Square-en levő Swing46 Jazz and Supper Club egyik házizenekarát. Jelen együttese nonett, és az új lemez Gee nyolcadik albuma. A zenekar művészeti vezetője David Gibson harsonás. A lemezen tizenkilenc remekül meghangszerelt swingdarabban gyönyörködhetünk.
Trip Mode címmel jelenik meg hamarosan a Hammond-orgonista sztár Joey DeFrancesco új albuma. A háromszoros Grammy-jelölt muzsikus, ahogy a lemezcím is sejteti, zenei utazásra hívja hallgatóit. DeFrancesco ráadásul egyes számokban feláll az orgona mellől, és trombitásként, zongoristaként, valamint énekesként is bemutatkozik. Együttesében Dan Wilson gitározik és Jason Brown dobol. A zenekart egyes számokban Mike Boone bőgős is erősíti.